Íme, ilyen egy igazi korrumpálható, erkölcstelen csatornapatkány. Akárcsak a mijeink...

Jean-Luc a toalettjét rendezgeti

Csillagidő 23080930  Captain Janeway személyes naplója

Alcím: Szoktatás, avagy a kiszolgáló személyzet (lassan) megtanulja a szabályokat

Az első napokban számos kaland várt a legénységre (és ránk is). Áldozatos munkával ragasztgattunk össze kartonpapírból egy masszív, összehajtogatható paravánt. Úgy gondoltuk, hogy a ketrec előtti részt körbekerítjük a paravánnal, amin mi átlépkedünk, de elég magas ahhoz, hogy a pateszok ne tudják átugrani. Beteszünk játékokat, és néhány hétig elszaladgálnak ott a kis lakók a legénységi kimenő idejére. Persze, ahogy azt Móricka elképzeli! Második nap, Data épp apukagazdi Q hátán ácsorgott a fejét fel-le mozgatva (a patik így mérik fel a távolságot, mivel rosszul látnak, Data bíborszemű, így ő még elmosódottabban lát, szinte csak foltokat). Szóval bőszen ingatta a fejét, mint egy betépett zulu törzsfőnök, és gondolom, összerakta a kis okos agyában, hogy "jé, ez a fal mozog, tehát nem lehet túl stabil". Erre lerombolt Q hátáról, és orral nekiment a kartonfal aljának, ha nem látom, nem hiszem el, a mi kis szelíd Data-nk! Faltörő kosként addig rohamozta a paravánt, amíg ki nem fért alatta. Persze benn nagyobb volt az önbizalma, kívül elég félénken viselkedett, hamar vissza is tereltük őket a bázisra, az űrhajóba.

Másnap Q patkánybiztossá varázsolta a lakást (vezetékek felpakolászása, aljzatok beragasztgatása, szőnyeg felszedése (ez nem is volt olyan egyszerű menet, tekintve, hogy le voltak ragasztgatva jó alaposan, a ragasztócsíkokat is fel kellett imádkozni a padlóról, Q nem keveset dolgozott vele), tavalyi papírok archiválása, elpakolászása, nem sorolom tovább. Estére tiszta, szép játszótér várta a felfedezőket, amit azóta teljesen birtokba is vettek, sőt a saját tulajdonuknak tekintenek.

Worf hadnagy kedvenc szunyókahelye a kanapé: az ágytakarón, a hasán elnyúlva, csukott szemmel barangol a virtuális valóság mezein. Ha betolakodót észlel a felségterületén, először csak morcos homlokráncolással hozza tudtára, mennyire helyteleníti ezt a viselkedést és a másik ne merjen annyit mocorogni. A kicsi, Jean-Luc teljes sebességgel szokott átrohanni a klingon biztonsági főnök derekán, amit ő igyekszik harapással megtorolni, már ha sikerül utolérni a villámgyors kicsit. Néha Worf alapos ásítás után feltápászkodik és átballag ellenőrízni, vannak-e nálam hozzáférhető élelmiszerkészletek, majd kísérletet tesz, hogy ezeregyedjére végre kicselezze az éberségemet: igaz, hogy az előző ezer alkalommal nem engedtem fel az asztalra, de talán most ő lesz a gyorsabb és végre átjuthat a tiltott területre.

Az összeszokás és barátkozás különbözőképpen történt a három kis krapek esetében, mivel teljesen eltérő egyéniségek. Kezdő patkánybarátként Worf hadnagy viselkedését aggasztónak találtuk az első időszakban. Ő az, aki nem tréfál: ha játszik, csak erőből, ha barátkozik, leginkább a kajáért teszi, és ha az ember szeretné kézzel megfogni és felvenni, előtte hosszas pszichológiai és fizikai felkészülés ajánlott, mert az nem egyszerű feladat. Mi naivak próbáltuk simogatni, felvenni, ide-oda tenni őpatkányságát, de ő minden próbálkozásunkra hevesen és félelemmel reagált. Ha felvettük, üvöltött, hisztizett, egyik este leadta a "halálos veszedelemben vagyok, épp ölnek a gonoszok" vészjelzést, mire a másik kettő is elbújt egy szűk zugba és fél óráig tartott előcsalogatni őket. Arra is gondoltunk, hogy talán beteg, mert érintés hatására négy lábon ugrott odébb, mint akinek beépített rugói vannak. Ekkor hozott gyökeres fordulatot az életünkbe a csodaelixír, a közönséges bolti baromfimájkrém. Én, Janeway kapitány megbeszéltem az ügyet a klingonnal és kötöttünk egy bizalmas gentlemen's agreement-et. A szabályok a következők: nálam van a májkrém, ő felmászhat rám és lenyalhatja az ujjamról, és én nem fogom őt meg közben, sőt utána sem. Nem egyszerű nem meggyomrozni a szép, dús, dögönyözhető bundáját, de a visszafogottság idővel megtérült. Elértük, hogy magától odajön, felmászik ránk, beleszimatolgat a fülünkbe, érdeklődik, cserébe mi csak akkor fogjuk meg, ha elkerülhetetlen, például ha tiltott területen végez akrobatamutatványokat és épp készül lezúgni a magasból.

A legénység többi tagjával zökkenőmentesebben ment a barátkozás: Data mászóbajnok és rettenthetetlen felfedező, egyébként pedig egy angyal: odajön, megszimatol, bebújik a pulcsi ujjába, elücsörög a lábamon.

Jean-Luc még kisgyerek, igényli a bújást, ő jön oda és gyengéden harapdálgat, szimatolgat, tisztogat, majd bebújik a pulcsi alá felmelegíteni a tappancsait. 

Sok cikket és még több fórumot végigolvastunk a szoktatással kapcsolatban. Többnyire azt tanácsolják, hogy ne engedjük ki az állatokat a ketrecből, amíg kézhez nem szoktak, napi többször húsz percet kell őket kézben vinni akkor is, ha tiltakoznak, felvenni akkor is, ha hisztiznek. Nem kétlem, hogy ezek hatékony módszerek és a gazdi életét nagyban megkönnyítik, de mi többszöri megbeszélés után a zookrácia mellett döntöttünk. Együttélünk az állatokkal és nem játékszernek tekintjük őket, hagyjuk, hogy annyiszor és úgy jöjjenek oda, ahogy nekik jól esik, miközben napi több órát is szabadon szaladgálhatnak. Talán ennek is köszönhető, hogy az állatkáink tele vannak önbizalommal, szemtelenek, játékosak, nem félősek és szinte mosolyog a pofijuk.

Bárki által könnyen belátható az a kézenfekvő tény, hogy egy keményen végigdolgozott szolgálat után (magropogtatás, fel-alá szaladgálás a karbantartó folyosókon, szunnyantás a kapitányi székben) egy csillagflotta tiszt megérdemli az alapos pihenőt a holofedélzeten. Ez mi mással is telhetne, mint szüntelen játékkal.

 Egyik kedvenc elfoglaltságuk a vészraktárak képzése a finom falatokból. Alapszabály, hogy minél trutymákosabb egy kaja, annál elérhetetlenebb, eldugottabb sarokban kell tárolni, hogy aztán a szerencsétlen takarító személyzet teljes eszköztárát bevetve végül csak lézerágyúval tudja onnak kirobbantani az oszlásnak indult étel-tetemeket.

A másik kedvenc időtöltés, kamaszoknál érthető módon, a bunyózás. A Worf hadnagyhoz képest feleakkora Jean-Luc helyből elugorva, teljes lendülettel veti rá magát a nagyobb hátára, lehetőleg akkor, amikor az épp kényelmesen elhelyezkedett a szófán, hogy levezessen egy szunyóka-had-műveletet. Jean-Luc a fiatalok önbizalmával veszi el a kaját is a nagyobbaktól. Nem teketóriázik, egyszerűen félretolja a kezével a másik fejét, ha neki épp az a falat kell. Nem hiába kapta a nevét, kapitányi vér csörgedez itt!

Data egyszerűen csak hiperaktív, és élvezi, ha dögönyözik, rendszeresen ki is provokálja a komótosabb Worfból a bunyót. A forgatókönyv: odaugrás, apró harapás a nyakra, vagy csak megbökés orral, odébb ugrás, hátranézés, hogy a másik is jön-e, ha igen, lehet előle elszaladni. Ha nem, akkor jobban ki kell hangsúlyozni a szándékot, így jöhet a következő odaugrás-megbökdösés-elszaladás. Ha az üldöző gyorsabb (a szabályok szerint azért illik hagyni, hogy beérjen), akkor jön a bunyó része, igazi boxmeccs kezdődik két lábra állással, kezek egymásba kapaszkodásával, nyakak megharapdálásával. A győztesnek (általában Worf lesz az, de a meccs kimenetele sosem biztos) joga van a vesztes lelkébe és hasába tiporni, a szőrét megharapdálgatni, míg a vesztes panaszosan tiltakozva csipoghat és a hátán feküdve, égnek tartott lábakkal várhatja a szabadulást és a szebb jövőt, hogy aztán öt perc múlva újabb véres csatát provokáljon.

Tisztjeink egyébként is nagy bohócok, a személyzetet mászókaként használják, a nadrágon függőlegesen is felkapaszkodnak, a pulóver ujja felfedezendő csőrendszer, az ember csak azt veszi észre, hogy itt is-ott is patkányfejek bukkanak elő a ruházatából. Gyengébb idegzetűeknek ezt a részt nem is ajánlom (most tessék visítani, a pattogatott kukoricát egy ablakkal arrébb áruljuk).

Arról nem is beszélve, hogy folyamatos mozgásban vannak, bárhová nézek, az a kényszerképzetem támad, hogy épp most tűnik el ott egy száguldozó patkány. Valószínűleg azért, mert valóban most tűnt el ott egy száguldozó patkány, és én már csak a farkincája hegyét látom.

Patkányaink műveltek is, főleg Data, aki módszeresen járt végig és személyesen ellenőrzött minden egyes könyvet a polcon.

Őkelme a takarítást is szereti (akadályozni). Ha mosószivacsot, vagy kendőt lát, muszáj kirángatnia a vízből és rágásmintát vennie, gondolom, a személyzet munkáját és az eszközök minőségét ellenőrzi.

A minap még ki is mosta a rongyot a kezével, hiába, csak az a munka van rendesen elvégezve, amit a patkány maga csinál, még ha a tiszti kar elitjéhez tartozik is. A felmosó mop is nagyon érdekelte, húzta-rángatta, bemutatót tartott a helyes használatról. Köszönjük, parancsnokhelyettes!

Természetesen ez a hétvége sem telt el bonyodalmak nélkül.

Első körben rá kellett döbbenünk, hogy a pöpec kis függőházikó hátulját Worf tudományos alapossággal szétrágta (csakúgy, mint az egyik pulóveremet). Mivel már amúgy is mosásérett volt, kivettük, és beüzemeltünk helyette egy másik házikót, amit kb egy óra alatt dobtunk össze hungarocellből, egy régi pulóverből meg egy szakadt és rendkívül rusnya laborosköpenyből.

A szombati nap attrakciója a kukoricázás volt; először a lehántolt kukoricahéjak között fejtettek ki némi bomlasztó tevékenységet, majd a főtt kukorica csutkájával küzdöttek meg (egy részét természetesen elcipelték a raktárakba, mert hát nincs is szebb, mint egy megcsócsált kukoricacsutka az ágyneműtartóban). Kaptak némi ázott gyümölcstea-maradékot is, ez is nagy sikert aratott (természetesen csak olyat szabad, amiben nincs teafű, csak gyümölcsök). Úgy tűnik, a patkányokra is hat a politikai propaganda, mert a Budapestet sújtó frontátvonulás nálunk is éreztette hatását: a legénység egész este kukázott. Felgyújtani ugyan nem sikerült egyik szemetest sem, viszont töretlen lelkesedéssel másztak vissza, valahányszor kiszedtem őket. 

Mivel a nagy kukázástól a kelleténél jobban felébredtek, egészen hajnali kettőig nem voltak hajlandóak visszamenni a ketrecbe. Sőt, mint utóbb kiderült, az utolsó pillanatban a kapitány meglógott, és mivel azzal a tudattal zártam be a ketrecet, hogy ő is odabent van, majd elmentem aludni, Jean-Luc egész éjszaka szabadon flangált a lakásban. Nyilván próbált visszamenni a szép paplanos ketrecbe, de miután rádöbbent, hogy őt most kizárták, mint Lengyel Lászlóékat az MSZMP, úgy döntött, hogy akkor a már jól bevált (és aznap este kitakarított) ágyneműtartóban alszik. Minderre csak vasárnap délután jöttem rá, amikor kissé zavarban előmászott. Szerencsére úgy tűnik, az egóján esett sérelmen kívül más baj nem érte, nem rágta szét a hűtőszekrény kábelét, és nem rántott magára egy teljes könyvespolcot. Az ágyneműtartót viszont újra ki kellett takarítani; nem mondhatnám, hogy kifejezetten a keblemre akartam volna ölelni a kapitányt az adott pillanatban. A vasárnap slágere egyébiránt a zsíroskenyér és a nagymama almás süteménye volt. Ezekből persze csak egy egészen pici kóstolót szabad csak, különben a legénység komoly súlyproblémákkal fog szembesülni a közeljövőben.

Worf gondoskodott a napot kellőképpen lezáró etűdről: amikor Kate megfogta, hogy visszategye a ketrecbe, olyan rémült üvöltözést rendezett, hogy a másik kettő pánikszerűen húzott be az ágy alá, ahonnan csak hosszas rimánkodással és főpapi segédlettel lehetett őket előimádkozni. Worf viselkedése némi aggodalomra adott okot az utóbbi időben: bár látszólag bizalommal van irántunk, mászik rajtunk, eszik a kezünkből stb, nagyon rosszul tűri a kézbefogást. Az esetek nagy részében szinte lehetetlen megfogni, ha sikerül, akkor pedig azonnal megdermed a rémülettől, vagy pedig hangos sipítozással és kapálózással tiltakozik (harapni viszont nem harap). Arra is gondoltunk, hogy esetleg beteg, vagy fájdalmat okoz neki a fogás, de a mozgásán és az aktivitásán semmi ilyesmi nem látszik, a többi patesszal meg minden további nélkül gyomrozzák egymást. Úgy tűnik, ő bizalmatlanabb a többinél, és kell neki még egy kis idő, hogy lenyugodjon, úgyhogy türelmesek vagyunk. A másik kettővel szerencsére nincs ilyen probléma.

 A mai nap eseményei röviden.

1. Worf egója súlyos sérülést szenvedett, amikor rádöbbent, hogy a könyvtárból kölcsönzött könyvek és disszertáció jegyzetek közötti alagútépítést Q nem értékeli, és rosszallását nemcsak verbálisan képes kifejezésre juttani. Miután megfogták és levették az íróasztalról, Worf mély depresszióba esett, és hosszú percekig mélységes világfájdalommal eltelve ücsörgött mozdulatlanul. Bizonyára már arra készült, hogy ősi klingon szokás szerint máglyát rakjon a szotyolahéjakból, és a méltóságán esett sérelem felett busongva menjen a harcoshoz illő halálba, amikor Q az orra alá dugott egy paprikacsutkát. Worf ezután a paprikával a szájában, hatalmas négylábas ugrásokkal a könyvespolc alá távozott.

2. Data parancsnokhelyettesben feltámadt a vágy az emberi irodalom tanulmányozására, ezért minden ügyességét bevetve próbált eljutni a könyvekhez. Olvasni még nem láttuk, de ennek bizonyára az az oka, hogy előbb fel kívánja térképezni a teljes könyvtárat, hogy aztán tudományos alapon választhasson olvasnivalót. Worf is körbenézett a könyvespolcon, de miután konstatálta, hogy nem ehetőek, megvető vállrándítással továbbállt. A kapitány nem érdeklődik különösebben a könyveink iránt - ő már az összeset olvasta. 

3. A nap csúcspontját az a pillanat hozta, amikor Kate fölfedezte Data titkos élelmiszerraktárát az ágyneműtartóban. No comment.

4. Miután a kartonházat higiéniai okok miatt kihajítottuk, az alsó fedélzet két új, műanyag házikóval bővült. Úgy tűnik, ezek leginkább a kapitány lakosztályául szolgálnak majd. Ezen kívül bevezettük a keményfa almot is, ami a fenyőalommal ellentétben nem tartalmaz illóolajokat, így nem káros a légutakra nézve. Ez az alom, kombinálva csutkaalommal és kevés szénával, egy erdő aljnövényzetének benyomását kelti. Rendszeresítettünk egy földes dobozkát is, hogy Jean-Luc hódolhasson régészeti szenvedélyeinek; a projekt azonnal nagy sikert aratott.

Eseménydús volt a mai este is. Worf ma láthatóan jobban van; vagy a gyógynövény tett jót, vagy az, hogy mostanság csak kézből ehet, és valószínűleg rájött, hogy Janeway kapitány nem egy King Kong méretű ragadozó, aki szét akarja trancsírozni egy dekopírfűrésszel. Talán az időjárás változása is hat a legénységre, az általában sztoikus Data ugyanis ma sajtkukacot játszott, majdnem úgy, mint a South Parkban Eric Cartman, amikor zenés kísérettel előadja, hogy "sajtkukac, ízes sajtkupac, ha nem ezt tolod, gyíkarc vagy". Janeway kapitány pedig szemmel láthatólag átavanzsált pólós búvóhelyből androidliftté, ami automatikusan megjön, ha az android megszívatja magát, és beláthatatlan és magas helyre mászik, ahonnan nem tud lejönni. A kézre húzott póló látványára már tudja, hogy megjött a turbólift, mászik rá a kézre, és jelzi a fejével, melyik emeleten óhajt kiszállni. Esetleg egy csengőt is beszerelhetnénk az emeletek jelzésére. A legénység átlagos repülési magassága jelenleg a harmadik szintnél tart, gyakorlatilag fejmagasságban közlekednek a ketrec teteje és a patkánycuccokat tároló polc (raktárfedélzet) között. Úgy tűnik, a kvadráns feltérképezése nagyjából megtörtént, az asztrometriai adatokat már fejből vágják.

Vannak azonban aggasztó jelenségek. Worf, aki eddig azonnal panaszkönyvet kért, ha valaki meg akarta fogni, ma bebizonyította, hogy az Enterprise űrhajóra is befészkelte magát a bűnös korrupció. Ahogy előző postunkban láthatták, a hadnagy szemmel láthatóan különösebb erkölcsi gátlás nélkül adta fel a megszokott biztonsági protokollt egy kis májkrémért. Egyelőre nem tudni róla, a kapitány indított-e fegyelmi eljárást, a hadnagy mindenesetre nem mutatott különösebb megbánást, sőt, feltűnő nemtörődömséggel végezte szokásos klingon testgyakorlását a könyvespolcon.

Data parancsnokhelyettes pozitronikus mátrixa talán a korrupció zöld szemű szörnyének ezen megjelenését nem tudta feldolgozni, az android ugyanis jó fél órára eltűnt, de ezúttal nem a szokásos bealvós projektjén dolgozott, hanem az ágy mögött kezdett bele egy élelmiszerraktár kialakításába. A jelek szerint a parancsnokhelyettes ínséges időkre számít; az alapos helyzetelemzés talán arra a következtetésre juttatta, hogy az űrhajó elindult a romlás rettenetes lejtőjén, és csupán idő kérdése, hogy mikor veszik ki a legénységből minden erkölcsi gátlás.

Mindeközben a kapitány mosolyogva igyekszik fenntartani napi rutinját, de minden bizonnyal őt is aggasztja a korrupció feltűnése tisztjei körében. Kezdi magához ragadni az irányítást a gyakorlati dolgokban is, és egyre hosszabb időre követi tisztjeit a kiküldetésekre - talán ellenőrizési célzattal? A következő adásban kiderül.